Gyakran látom vasárnap és hétfő reggel a különböző közösségi médiában a sírást, hogy már megint hétfő van, s sorba posztolnak olyan képeket, amin éppen valaki bevonszolja magát a munkahelyre. Ugyanez a helyzet a hétvége közeledtével: csütörtök már kispéntek, pénteken meg reggeltől azt látni, hallani, hogy már csak pár órát kell kibírni és itt a hétvége. 

Számomra negatív üzenete van ezeknek a posztoknak. Azt üzeni, hogy a munka a világfájdalom kategóriába tartozik, kötelező rosszul érezned magad a munka miatt, s csak az a jó, amikor heversz otthon a tévé előtt, buliba tombolsz a hétvégén, lerészegedsz, hogy elfelejtsd a hétköznapokat. 

Valahogy olyan ez, mint amikor az iskolában a jól tanulót kinézték, strébernek címkézték, s a rosszul tanulás és a felnőttekkel szembeni csakazértis-ellenállás volt a menő. Ha tudatos voltál, tanultál, célokat tűztél ki, jó voltál, akkor valahogy mégis rossz voltál. Ha nem teljesítettél, tele voltál rossz jegyekkel, akkor voltál jó és menő. 

Félre értés ne essék. Nem a munka hőseként akarok villogni, de látni kell, hogy a munkás napokat szidó posztoknak milyen rossz üzenete van. Az embernek élveznie kellene az életét, mindenestül. Olyan munkát kellene végeznie, amit szeret, amitől nem érzi úgy, hogy be kell vonszolnia magát a munkahelyre, s nem úgy áll az ajtóban a munkanap végének közeledésével, mintha csak a startpisztoly hangjára várna, hogy tépjen haza. 

Személy szerint én szeretem a munkám, élvezem, még akkor is, ha vannak nehezebb  napok. Van, hogy fáradt vagyok, van, hogy bosszús a napom, van, hogy nehéz emberekkel találkozom, de akkor is örömmel végzem a dolgom, s nem sírok egy-egy nehezebb feladat miatt.

Várom a hétvégét, de nem azért, hogy kiüssem magam, hanem azért, hogy értelmes módon tudjak feltöltődni. 

Szeretném, ha sokan nemet mondanának azokra a posztokra, amik azt üzenik, hogy hétfőn dolgozni menni szívás, hogy csak tudd le a feladatod, s máris itt a péntek, amikor szabadulsz. Ez az oka annak, hogy sok cég nem halad előre, mert a munkatársak ezzel a hozzáállással csak a minimumot teszik le az asztalra. Tisztelet a kivételnek. Vannak, akik szenvedéllyel végzik a munkájukat, imádják, amit csinálnak, s ki tudnak teljesedni. Vagy ha nem is álmaik munkáját végzik, de akkor is igyekeznek többet elvégezni, mint ami elvárható lenne, mert kötelességtudóak, mert van felelősségérzetük. A hobbijuk pedig adott esetben kárpótolja őket azért, mert a munka nem álmaik munkája.

Ha nem ott vagy, ahol érzésed szerint lenned kellene, ha nem azt a munkát végzed, amit szeretnél, ha nem tudod felelősséggel kimondani azt, hogy igen, mindent megteszek a munkahelyen azért, hogy teljesítsek, akkor változtass. Ma számos út áll nyitva az ember előtt, előtted is. Nem tetszik, ahogy éled az életed? Változtass!

Legyen a hét minden napja olyan nap, amiért érdemes felkelned!